Teljesen stresszes kutyus. Biatorbágy utcáin élt közel két évig, sokan üldözték, bántották, az egész élete menekülésből állt, „résen kell lennem, ha életben akarok maradni” –gondolat határozhatta meg az életét. Végül három hetes „állatvédői üldözés” után tudtuk megfogni, amikor kicsinyei lettek és így kénytelen volt gondozni őket, ugyanazon a helyszínen többször megjelenni. Végül egyik hajnalban becsapdáztuk egy grillcsirke segítségével. Azóta 3 év telt el és Pannikával mindent megpróbáltunk, még a lakásban is menekül, csak ágy alatt, szék alatt látni. Kértük szakember segítségét is, járt ki hozzá, hogy hozzáértéssel kivitelezett terápiával a kutya félelmét lecsökkentse, amit még Bach-virágterápia alkalmazásával is erősítettünk, de sajnos csak addig jutottunk, hogy ideiglenes gondozójához már odamerészkedik, de ha bárki jön a nénihez, addig amíg ott van, nem jön elő. Borzalmasan sajnáljuk szegényt, elképzelni sem tudjuk, min mehetett keresztül lelkileg (fizikai sérülések nyomát azt láttuk), hogy ennyi szeretettel körülvéve, még ennyi idő után sem bízik az emberekben. Nagyon hálásak vagyunk Kati néninek, gondozójának (aki másik négy örökbeadhatatlan kutyánknak is helyet adott), hogy bevállalta Pannikát, nem kismértékben átalakítva ezzel életét.
