Az ivartalanítás szükségességéről
Ma Magyarországon óvatos becslések szerint (hiszen naprakész nyilvántartás nincs) több mint 2 millió kutya él. Idehaza évente több mint 100 ezer törzskönyvet adnak ki, tízszer annyit, mint Ausztriában. Míg a Bécsben élő kutyák száma 60 ezer, addig Budapesten több mint 300 ezer. Ezek riasztó számok. A legriasztóbb azonban a megunt, „balkézről” született és utcára tett, hontalanul tengődő kutyák száma, ami becslések szerint jóval meghaladja a félmilliót. Ma.
Hiszen a következő tüzelésnél már hatványozódik a számuk. Az utcán élő kutya eledel után kutat és párzik. Hajtja a létfenntartási ösztön.
Lassan kezelhetetlenné válik a probléma. A rászorult állatok töredékét tudják csak befogadni az állatmenhelyek, hiszen hogy lehetne 8-10.000 helyre betenni több százezer kutyát? Ezért kapják a kutyát találók azt a választ, hogy sajnos telt ház van, nem tudjuk befogadni a kutyust. Így hívni kell a vállalkozói alapon működő sintért, aki eltakarítja a „szemetet” az utcáról. Ez ma Magyarországon a hatósági állatvédelem. A civilszervezetek, állatvédők természetes erejükön felül mindent megpróbálnak, de ez ma már kevés. Ki kell mondani nyiltan: nem kell ennyi kutya! És azért nem, mert nincs annyi felelősen gondolkodó gazda, aki magához venné a kitaszítottakat és életük végéig gondoskodna róluk.
Mi lehet a megoldás? A legfontosabb teendő az, hogy az utánpótlást megszüntessük, hogy ne legyen több kóbor állat és a jelenlegi állomány számára élőlényhez méltó körülményeket biztosítsunk. Annál is inkább, mert nem „csak” egy élőlényről van szó, hanem az ember által megszelídített, hosszú évezredek előtt mellénk szegődött négylábú társról. Természetesen sok teendő van az állattartási kultúránk magasabb szintre emelése körül is, el kell érni a kutyák valódi összeírását és a számonkérhetőséget, hova is tűnt a szomszéd Géza bácsi kutyája?
Mégis elsőként az ivartalanítás elterjedése a legfontosabb, a vele kapcsolatos tévhitek eloszlatása. Ma még sokszor nehéz elhitetni, hogy a szuka kutyának nem kell egy almot szülnie ahhoz, hogy egészséges maradjon. Bár bebizonyosodott, hogy az ivartalanítás nem rontja az állatok életminőségét, nem okoz pszichés problémákat, nem törvényszerű következménye az elhízás, mégis a gazdák nehezen szánják rá magukat, hogy kedvenceiken elvégeztessék a ma már rutinműtétnek számító beavatkozást. Napjainkban korszerű állatorvosi berendezések és gyógyszerek állnak a rendelkezésre ahhoz, hogy a műtéti beavatkozás biztonságos, fájdalommentes legyen. A műtét előtt a kutyákat megvizsgálják, elaltatják és kb. 1 óra múlva a kutyus hazavihető. Különösebb gondozást nem igényel a műtött kutya, pár napig melegebb helyen kell tartani és figyelni, nehogy kiszedje a varratokat. Ezt általában gallérral, vagy egy trikó ráadásával el lehet kerülni. 10 nap múlva kell visszavinni varratszedésre. Általában 6 hónapos kor az az idő, amikor érdemes a műtétre sort keríteni, bár Amerikában még addig sem várnak.
Az ivartalanítással elsősorban a nem kívánt szaporulat megszületését kerüljük el, de egészségügyi szempontból is előnyös, sok betegség kockázatát csökkentheti a beavatkozás és nem utolsó sorban a tüzeléssel járókellemetlenségek is megszűnnek. Ivartalanítással némileg csökkenthető a kutyák agresszivitása, engedelmesebbé, kezelhetőbbé válnak és szökési hajlamuk is sok esetben csökken.
Egy felelősen gondolkodó gazdának meg kell akadályoznia a szaporodást, hiszen rengeteg a gazdira váró kutyák száma és újabb almok megszületésével még kevesebb esélyt kapnak a menhelyeken szorongó, utcára taszított ebek.
Mancs-Rancs
Sterk Éva
